Kamaszok az éjszakában

“Valóban többet és másképp isznak a tizenévesek, vagy csak a média és a szülők percepciója torzít? De lehet, hogy nem is ez a dilemma: az új, könnyen beszerezhető és legális drogok megállíthatatlannak tűnő terjedése kiszoríthatja az ipari szeszből készült rövideket és kannás borokat a bulizó tinédzserek szerhasználatából”– írta a MANCS , a 2011. július 28-i szám “Kamaszok az éjszakában – Tömény probléma” című cikke leadjében.

Örömmel vettük, hogy a MANCS riportot írt a témáról, még akkor is, ha magát a felvetést – szülők, pedagógusok és más szakemberek véleményére hivatkozva- a WEST Balkán tragédia tanulságaival indokolja. Már néhány nappal a történtek után kiderült, hogy a felelősök körét nagyban leszűkíteni kívánó illegális drogfogyasztás híre megalapozatlan volt az áldozatok esetében. Közvetve azonban nagyon is jogos újságírói igény, hogy a tragédia okozta sokkot követően, majd a hisztérikus egymásra mutogatás és a hatósági attitűddel leegyszerűsített megoldáskeresések mellett, vajon most mi a helyzet a biztonságosabb szórakozás feltételeinek megteremtésében? Ennek elengedhetetlen része, hogy legyen valós, nyílt társadalmi diskurzus arról milyen tapasztalatok vannak a partikon nagy számban megjelenő tizenévesekről és a legfiatalabbak ivási-és drogfogyasztási szokásairól!A Narancs cikke most hozzájárult ehhez a diskurzushoz, és sok további kérdést is felvetvet a Kék Pontos nyilatkozók (dr. Rácz József pszichiáter és Dávid Ferenc, Kék Pont Party Service) révén is: vajon milyen módon szólíthatók meg hatékonyan a partikon rendre megjelenő “tinédzserhordák”? Hol legyenek a tiltás és hol az együttműködés terepei?

Hiteles lehet-e az a felnőtt társadalmi kommunikáció, amelyik az alkoholproblémát messze rangján alul kezeli és elbagatellizálja, és miközben hungarikumként tiszteli a magyarok egy főre jutó töményfogyasztását, felelős döntést és magatartást vár el a bulizni vágyó kamaszoktól? Mikor lesz elvárás a sokat emlegetett iskolai prevenció keretein belül a tinédzserkori alkoholfogyasztás okainak és ártalmainak, őszinte és rendszerszemléletű, párbeszédközpontú tárgyalása is, s ha végre már elvárás lesz önmagunktól, hogyan kívánjuk ezt a célt támogatni? Mit kezdünk a designer drogok szuperszonikus sebességű terjedésével, amely akkora kihívás már most a szakmának, hogy talán alapjaiban kell megváltoztatni a tudatmódosításról szóló társadalmi diskurzust? Reméljük, hogy a Magyar Narancs cikke is hozzájárul egy józanabb szenvedélypolitika kialakulásához és hogy folyt. köv.