Párhuzamos valóságok a középiskolákban

Az idei tanévben már túl vagyunk öt  Egészség Ügynökség programon, most is sok féle élményt szereztünk. Szerencsés helyzetet teremtett az iskolák jelentkezése során kialakult tipológia, mivel szinte minden iskolatípusból érkeztek hozzánk diákok, a szakmunkás képzőtől, a hagyományos és az alternatív szakközépiskolán át, a menő gimnáziumig. A játék során feltárt különbségek sokszor megleptek, vagy éppen elkeserítettek, de egyben további fejlődésre és fejlesztésre is sarkalltak minket.  Mivel szeretnénk elkerülni a diákok vagy az intézmények indokolatlan stigmatizálását vagy a probléma megoldását nélkülöző, céltalan támadásokat, az iskolákat nem nevezzük meg írásunkban, de fontosnak tartjuk, hogy tapasztatainkkal is hozzájáruljunk a drogdiskurzushoz!

Témakínálat

Az őszi szezon egyik központi kérdése a dohányzás iskolai jelenléte volt, ezért minden alkalommal próbáltuk felmérni, átlátni, a dohányzás teljes tiltására tett kormányzati lépések iskolai következményeit. Tisztában voltunk vele, hogy valamilyen szinten minden intézményben jelen van a dohányzás, de azt nem tudhattuk előre, hogy a válaszok lefedik a totális tiltástól a teljes megengedésig spektrumát. A dohányzás mellett fókuszba helyeztük a vitakészség, a tolerancia és a társadalmi részvétel erősítésének gondolatát is. A termékcsomagok nyelvére lefordítva, az elmúlt két hónapban a dohányzás, a szabadidő-eltöltés, a tolerancia és mozgalmak világának kérdéseit dobtuk piacra az ügynökök által levezényelt játékos adásvételeken.

Egészségnap városi piknikkel

Volt olyan iskola, ahol a kísérő tanárok egy teljes napot szántak az egészség népszerűsítésére, és az Egészség Ügynökséget követően egy mini városi pikniket szerveztek meg egy általunk javasolt területen, a Kultiplex helyén. Itt a fiatalok tovább tudták gondolni a játék során megfogalmazott kérdéseket. A diákok munkáján érezhető volt, hogy az iskolában gondot fordítanak a tanórán kívüli szocializációra, vitakészségük és érvelési stratégiájuk kielégítő volt, a társadalmi részvételt fontosnak tartották, ugyanakkor a megmondó emberek, a klikkek és az iskolai páholyok jelenléte rányomta bélyegét a diskurzusra. A visszajelzések során ezekre különösen nagy hangsúlyt fektettünk.

Lemondás és nihil

Egy másik iskolában a diákok általános tudásszintje, vitakészsége, toleranciája és egymásra figyelési hajlandósága, készsége elképesztően alacsony volt. A megmondó emberek rendszeresen és minden foglalkozáson szét szerették volna verni a játék struktúráját, próbára téve a kollégák türelmét és szaktudását is. Sikerült minden csoportban eredményeket elérni, de a befektetett energia és ráfordított idő sokszorosa volt az eddig tapasztaltaknak. A diákok a teljes lemondás állapotában voltak, a kísérő tanárok naponta hét órában, harmincfős osztályokban hiába futnak neki, hogy átadjanak egyfajta fontosnak ítélt tudást a diákoknak, ők erre egy cseppet sem vevők. Amit kapnak, abból nem kérnek, amiből kérnének, azt nem kapják. Talán ha kevesebb idő menne a fejükbe verésre és több a beszélgetésekre, az nagy lépés lenne! Semmilyen szinten nem tartjuk hibásnak vagy felelősnek a diákokat, de szörnyű volt szembesülni azzal, hogy esetükben egy egész generáció mond nemet a jövőre, a változásra, a részvételre és az egészségre, egyetlen válaszra redukálva a reakciót: úgysem sikerül semmi. A szakközépiskolás diákok érettségit fognak szerezni, mert a tanárok szerint úgyis átlökik őket majd a vizsgán, további problémát okozva ezzel a munkaerő piacon. Nagyon fontos lenne, hogy ennek a társadalmi csoportnak programokat szervezzünk, a diákoknak célokat és kitartást kovácsoljunk, kiemelve őket a lemondás és nihil mocsarából, különben egy egész korosztályt veszíthetünk el.

Bátrak, szabadok, kifinomult diákcsínyek

Üdítő volt a munka annak a gimnáziumnak a diákjaival, akik egy tavalyi közös munka után szerették volna kipróbálni az Egészség Ügynökség játékot. A diákok vitakészsége átlag feletti volt, könnyen és gyorsan vették észre az elrejtett üzeneteket, bátran és szabadon mozogtak a terepen. Annak ellenére, hogy igen intenzív jelenlétet mutattak a szünetekben, a poénok kifinomultak voltak, valódi diákcsínyek. Az egyik szünetben, a második emeleten található Krétakör Bázis ablakán egy ott talált kötél segítségével leengedtek egy nagyméretű hátizsákot, miközben úgy beszéltek hozzá, mintha az egyik diáktársuk lenne. Amikor a terembe léptem, ők riadt arccal játszották el a jelenetet, amint próbálják felhúzni a kilógatott „társukat”. Nem tagadom, kicsit megijedtem, mert annak idején mi valódi diákot lógattunk ki, de ült a poén, helyén volt a szituáció. Az adásvételek közben nagyon jól dolgoztak, érezni lehetett, hogy van jövőképük és tele vannak tervekkel. A vita során figyeltek egymásra és nem féltek megszólalni egymás előtt sem, szemben az egy másik társaságban tapasztaltakkal, ahol a cikizéstől való félelem szinte kézzel tapintható volt.

Ahonnan a diákok maguk jelentkeztek

Szintén egy korábbi együttműködés folytatásaként jelentkeztek a programba egy alternatívnak nevezhető középiskola diákjai, akik a saját iskolai szociális munkásukat keresték meg azzal, hogy szeretnének részt venni a programban. Ennek megfelelően a diákok motiváltak voltak, szívesen játszottak és vitáztak. Sokszor éreztük, hogy sokat megélt, sok iskolatípust kipróbált srácokról van szó, akik nem félnek kifejezni a véleményüket, még akkor sem, ha az jelentősen eltér a társadalmi normáktól vagy elvárásoktól. Egymással szemben toleránsan viselkedtek, látszott, hogy az iskola gondot fordít a diákok egyéni szocializációjára, nem tömeget, hanem közösséget építve a hétköznapokban. Nagyon fontos tapasztalat volt a diákok azon visszajelzése, amit a szociális munkásukon keresztül utólag közvetítettek felénk, és amiben arra kérték egyik kollégánkat, hogy folytathassák a játék során kialakult és le nem zárt vitát, mivel úgy érzik, hogy vannak még érveik, amelyeket szeretnének megosztani! A részvétel igényének ez az a szintje, amit minden alkalommal elérni igyekszünk.

Dohányzás: a teljes tiltástól a közös dohányzásig

Amint azt a bevezetőben is jeleztük, a teljes tiltástól és állandó szankcionálástól a közös dohányzás legitimálásáig terjedt a skála az általunk megismert iskolákban. Mivel nem szeretnénk egyik iskolának sem milliós büntetést generálni, megnevezés nélkül írunk pár sort a tapasztalatokról, a teljesebb képet pedig egy önálló blog bejegyzésben bocsájtjuk majd vitára. Az egyik iskolában például az órák idejére, a tanárok maguknál tartják a mellékhelyiségek kulcsait és csak az engedélyükkel lehet azokat használni, míg egy a másikban, a 18 év felettiek, az iskolától pár méterre dohányozhatnak. Egy harmadikban házi feladatokkal büntetik a nyakon csípett diákokat, de olyat is tapasztaltunk, hogy semmilyen intézkedést nem hozott az iskola, egyszerűen hagyja, hogy egy kijelölt helyen cigizzenek a tanárok és a diákok közösen, belátva a tiltás semmit sem érő erejét. Közös volt minden iskolában, hogy a tanárok jól láthatóan az iskola előtt dohányoznak, és hogy jóval többen  cigiznek, mint ahányan nem. Nagyon sokat foglalkoztunk az iskolai dohányzás kérdésével, de csak egyetlen egy esetben találtunk némi fényt az alagút végén. Az egyik csoportban egy lány azt javasolta, hogy az iskola hozzon létre egy olyan teret az épületen belül, ahol jó lenni, ahol megéri bent maradni a szünet alatt, szemben a dohányzó csapat csábításával! Világosan látszik, hogy a probléma megoldásába be kell vonni a diákokat és olyan megoldást kell találni, ami a tiltás mellett alternatívát is kínál, reálisan méri fel az igényeket és ad valamit akkor, amikor valamit – még ha jó okunk is van rá, de – elveszünk a diákoktól.

Párhuzamos valóságok már a középiskolákban is

Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy azok között a középiskolás osztályok között, amelyek nálunk megfordultak az őszi szezonban, sajnos óriási különbségek rajzolódtak ki a diákok tudása és mentalitása tekintetében. Nagyon fontos lenne, hogy olyan programokat hozzunk létre, amelyek reagálva az amúgy is rossz pozícióból induló diákok lemaradásaira,  támogatják őket annak egyéni megválaszolásában, hogy a miért is érdemes tudatosabban élni, miért jó mértékletesnek lenni, és hogy hogyan érezhetem hasznosnak magamat!

A folytatásról

Mivel fontosnak tartjuk, hogy az általunk szerzett tudást és tapasztalatot ne csak rendszerezzük, hanem meg is osszuk másokkal, három önkéntest vontunk be a prevenciós programokba. Önkénteseink pedagógiát, pszichológiát és szociológiát hallgatnak, lefedve ezzel a programok szempontjából legfontosabbaknak tartott területeket. Az önkéntesek szervezik és fejlesztik a programokat, evaluációs folyamatokban vesznek részt, miközben elsajátítják a program megvalósításához szükséges szakmai tudást és kompetenciát. Jelenleg sajnos elfogytak a korábban megnyert pályázati forrásból finanszírozott lehetőségeink, primér prevenciós programra pedig idén nem jelent meg szakminisztériumi pályázat.  Dolgozunk az új támogatási lehetőségek felkutatásán, de addig is, örömmel résztveszünk egészségprogramjainkkal az iskolákra szabott, uniós (TÁMOP) pályázatokban!

Dávid Ferenc, programkoordinátor

Négyen a Kék Pont Egészség Ügynökei küzül (+az utánpótlás!):

Egyik önkéntes ügynökünk, Ragályi Lili, munka közben:

További információk a bluepoint@t-online.hu címen kérhetők!