Már civil adományozók segítik a tűcsere programot

Mint arról  már a tegnapi  “HIV-robbanás küszöbén áll Budapest?” című TASZ blog is beszámolt, a budapesti tűcsere programok rendkívül nehéz helyzetbe kerültek. A Kék Pont józsefvárosi Kontakt tűcsere programjában brutális korlátozást kellett bevezetnünk, mivel a program, az alapítvány szűkös tartalékából csak így működtethető  az év végéig, még ha ez sokkal inkább vegetálás is, sem mint kívánatos szakmai irány: átlagosan napi 60 fővel kellett számolnunk, így minden regisztrált kliensnél egy használt tűt tudunk becserélni,  és kettő sterilt  (csere nélkül is) kiadni.

Az ok, részben a az év elején bekövetkezett forráscsökkenés (a szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátásának támogatására kiírt normatív jellegű támogatás éves szinten csökkent, jelenleg bruttó 500 ezer Ft-unk van egy minimum  három fős szakmai stáb fizetésére, a program rájuk eső  rezsi költségeire, valamint tűcsere eszközökre ), oka az is, hogy megszokott minisztériumi pályázati kategóriák közül estek  ki az ártalomcsökkentő programok,  és  oka a tavasszal kifejezetten tűcsere programokra meghirdetett  “kiegészítő” és esetünkben 1 millió Ft-ot jelentő,  nyertes pályázat utáni néma csend is. Se szerződésünk nincs szeptember 27-én, se pénzünk, amelyet kizárólag tűcsere eszközre kértünk. (Tavaly 15.438 kontaktusunk volt, 217.268 db steril tűt vittek és 127.559 db fecsekendőt hoztak vissza klienseink. A Kék Pont Kontakt programjának 2011-es beszámolója itt olvasható.)

A fent idézett blogban Sárosi Péter drogpolitikai szakértő is utal rá, hogy az elsődlegesen  HIV és hepatitis fertőzések terjedésének megakadályozását szolgáló tűcsere programok célja komplex. Az ártalomcsökkentésnek ez a formája valójában egy híd azokhoz a droghasználókhoz, akiknek például nálunk, a nyolcadik kerületben, jellemzően szociokulturális helyzetük okán nincs bejáratot  útjuk az egészségügyi és szociális ellátórendszerbe. Tehát a legnagyobb értéke ezeknek  a programoknak az élő, működő, fejlődő kapcsolat. Lefordítva ez annyit tesz, hogy egy iskolázatlan, munkanélküli, sokadmagával lakó, magát gyakorta illegális tevékenységekből fenntartó, célok és perspektíva nélküli 20 éves  intravénás droghasználónak, aki a designer drogok megjelenésével már jóformán tényleg bármit bevállal, ami egy időre üt, a tűcserén keresztül esélye lehet kapcsolódni valamihez, amiről mi azt hisszük, hogy az Alap. Esély lehet rá, hogy egy a szociális munkásokkal kiépült bizalmi kapcsolaton keresztül segítséget kérjen és kapjon, akár életvezetésével, akár a drogfogyasztásával kapcsolatban, illetve hogy egy számára hiteles, de a megszokottól eltérően, nagyobb biztonságot, és egyben jövőképet is felvillantó norma követésének esélye is felkínálkozzon! Nem utolsó sorban, a tűcsere program egy nagyon fontos üzenet a párhuzamos valóságok határáról, amely úgy szól, hogy nekünk Mindenki számít, Te is számítasz, Te is értékes vagy!

A most kialakult krízishelyzet pikantériája az, hogy amikor hosszú évek próbálkozásai után, idén tavasszal  sikerült önkormányzati támogatással, de önálló bérleménybe költöznie a tűcsere programnak, amely  új helyiség a méretét és  egyéb adottságait tekintve is szolgáltatásfejlesztést tenne lehetővé, amikor a 2 éve beindított “Csere Csak Csajoknak” program egyre népszerűbb a női kliensek körében is, éppen az alapszolgáltatásunk bizonytalanodott el, de teljesen.

Remény persze azért még van, lehet hogy váratlanul  megérkezik a már rég megítélt pályázati támogatásunk is, és hosszútávon talán születik biztató szakpolitikai döntés  is a tűcserék eszközforgalmának biztosítására is. (Az Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesülete és a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége szeptemberben egyaránt levelet írt a döntéshozóknak, és azonnali egyeztetést kért a krízis kezelésére. Tudomásunk szerint még nem érkeztek válaszok)

A sajtó is érdeklődik, csörögnek a telefonok, sőt, magánemberek is megmozdultak a hírt olvasva, ma összesen 1200 db adománytűről szóló felajánlás érkezett hozzánk! Köszönjük a támogatást!

Kívánjuk, hogy amíg mi reménykedünk, addig a klienseink se pártoljanak  el mellőlünk, és ne legyen nekik már teljesen érdektelen, hogy ki és hányszor használta azt a tűt…