Kőbányán is születtem

Ha őszinte akarok lenni magamhoz akkor meg kell vallanom, hogy így tavasz környékén még a szokásosnál is jobban hiszek az állandó születés elméletében. Arra gondolok,  hogy az életünk egy állandó születés és nekünk ehhez az állandó születéshez kell folyamatosan energiát és inspirációt keresnünk magunkban és a környezetünkben. Valamiért már napokkal korábban pontosan éreztem és tudtam, hogy az év első EgészségIskolája minden szempontból patent lesz. Sütni fog a nap, egy halom nyitott és tavaszi hangulatban zsongó diák nyüzsög majd a termeinkben és minden úgy lesz, ahogyan azt előre elterveztük. Mivel most kivételesen nem a Krétakör Bázisán nyomultunk, már előre bepörgettem magam a kőbányai helyszín izgalmas tereire. A Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ egy igazi szocmodern remekmű, nem is beszélve a vele szemben található szecessziós templomról, amit már évek óta terevezek belülről is szemügyre venni. A művházban Viszkok Attila volt a kontaktunk, aki mindent precízen leszervezett, a helyszínen a legjobb körülmények között tudtunk dolgozni. Tágas terek, modern technika, mikrofon és zongora. Nem tudnánk hirtelen többet kérni a sorstól.
Az iskolások a közeli Giorgio Perlasca Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskolából jöttek, ahol régi, kipróbált emberünk, Nyíri Noémi a suli szociális munkása. Noi pikk-pakk lezsírozta a programot a fiatalok nagy örömére. Kilencedikesek, tizedikesek és tizenegyedikesek jöttek el hozzánk, mi pedig négy csoportra bontva kezdtük meg velük a közös melót. Már a tanévnyitón kiderült, hogy igazán lelkes és beszédes diákokról van szó, akik nem félnek kérdezni, ügyesen érvelnek és nyitottak az új dolgok befogadására. Meglepetésemre kiderült, hogy nagyon kevés közöttük a kőbányai lakos, viszont szinte az egész budapesti aglomeráció képviselve volt általuk. Az egyik központi téma a közösségi élet és a közösségi terek kérdése volt, több vonalon is megpróbáltuk értelmezni ezek fontosságát, jelenlegi helyzetét és állapotát. Furcsa volt azzal szembesülni, hogy csak valahol a mélyben tapintható a kőbányai lét közösségi tudata annak ellenére, hogy éber állapotuk jelentős részét Kőbányán töltik el. Sokat beszélgettünk a Facebook térnyeréséől és közösséget építő erejéről, jó volt arról vitázni, hogy mire és milyen módon használható a Facebook és mitől válhat ez az eszköz alkalmassá arra, hogy közösségi cselekvéseket generáljon és  segítse az életüket abban, hogy teljesebb és boldogabb életet élhessenek. Átrágtuk magunkat a befogadás és a tolerancia témáján – ez a legnehezebb óránk -, nyakig merülhettek a börtönök és halálos ítéletek témakörében és lubickolhattak a szex és a nemi szerepek topikjában. Az órákon felnőttként, rendkívül jól és figyelmesen kommunikáló diákok ügyesen vették birtokba a művelődési ház tereit, a szünetekben a napsütésben sütkéreztek és miután feloldódtak a közös munka örömében, szívesen álltak össze pár csoportkép erejéig. A tanévzóró után a helyszínre telepített mobil fotópontunkkal kinyomtattuk az aznap készült  képeket a, ők pedig felajánlották, hogy segítenek összepakolni a székeket és az EgészségIskola eszközeit. Azt hiszem azért is mentünk el Kőbányára, hogy erőt és inspirációt merítsünk a tavaszi kibontakozáshoz, az előttünk álló újabb iskolaévhez! Köszönjük szépen, maradéktalanul megkaptuk azt, amit szerettünk volna! Reni, Roli, Norbi és Feco (csoportkép és további képek a facebook oldalunkon)