Az Illyés Gimnázium – Szabad az idő

Ez az egyik kedvenc sulim. Nem csak azért, mert ötnél többször voltak már nálunk (legutób szeptember 23-án pénteken) , vagy azért, mert a mindenben partner iskolapszichológusuk valaha Kék Pontos kötődéssel bírt, és még csak nem is azért, mert volt szerencsém a saját szervezésű konferenciájukon is előadni. Pedig ezek közül akár egy is elég lenne ahhoz, hogy a szívembe lopják magukat. Igazából azért szeretem az Illyést, mert nagyon érdekes egyvelege,egyfajta szintézise a fővárosi gimnazistáknak.

Ezt onnan is tudom, hogy szinte az összes tantárgyat kipróbáltuk velük és mindig nagyon ügyesen dolgoztak. Voltak alkalmak amikor csendes, érdeklődő diákok jöttek és volt olyan is, amikor igazi harcos gondolkodók, kritikát és lázadást nem mellőző arcok lepték el a termeket. Emlékszem lányokra, akik, egymást követő napokon kétszer is eljöttek, kérdeztek, érveltek és nem féltek véleményt formálni rólunk és a programunkról, és emlékszem jóarc srácokra is, akikkel a később partin találkoztam és ők sem féltek megkérdezni: – a tanár úr reggelig marad?

Mert az Illyés diákjai sokfélék és számomra ez benne a legnagyszerűbb. Nem tipizálható és nem kategorizálható az Illyéses diák, mert itt jól megférnek egymás mellett békében a különböző karakterek, a rasztától a bakancson át a tiptop tinédzserig.

Még nem tudom, hogy mitől válik ilyenné egy iskola, minden esetre nagyon jó látni, hogy vannak még gimik, ahol a végzősök teszik oda a legjobban, a mögöttük haladók pedig támogatólag veszik fel a ritmust és adják tovább a mögöttük is folyamatosan érkezőknek.

Úgyhogy, csak így tovább Illyés Gimnázium!