Maratoni EgészségIskola futam a Krétakör Bázison

Mindig tiszteltem azokat a tanárokat, akik zsinórban, éveken át napi hat-nyolc órában tanították a nebulókat, erőt és energiát nem sajnálva adták át a tudást és a tananyagot. Persze utólag már látom az arcukon a barázdákat, a kialvatlanság és az elgyötörtség vonalait, a kiégés és az elfáradás örök életre szóló lenyomatait. Szerencsésnek mondhatom magam, mert sikerült megtalálnom a munkámban az arany középutat a munkaalkoholizmus és a lusta semmittevés között, de néha azért beszalad egy-egy hosszabb menet és ilyenkor hajlamos vagyok észrevenni saját magam korlátait a munka területén. Három alkalmat abszolváltunk a napokban zsinórban, kettőt az alkohol bűvkörében, erről az előző posztban olvashattatok. A három alkalomnál többet sorban soha nem csinálunk, ez lett nekem az egyik fontos tapasztalatom.

Az ide tanévben utolsó budapesti alkalmunkra a Budenz József Gimnázium tizenkettedikes tanulói jöttek el hozzánk. Szeretek ezzel a korosztállyal dolgozni, ők már hivatalosan felnőttek, és ez érződik a kommunikációjukon és a témaválasztásaikon is. Meg hát merjük kimondani, vannak olyan iskolák, ahonnan mi is olyan diákokat várunk, akik hozzák a formát. Mostantól a Budenz is ilyen lett számunkra. Tartottunk Élhető Város órát, ahol Judit megdicsérte őket kreativitásuk miatt, ami nagyon jó jel, volt némi kalandozás a Tulajdon Tudatunkban és többen ismerték a mértékletesség erényét, ami több mint meglepő számomra. A tanévzárón elhangzó elismerő tanári szavak hallatán, már-már biztonságban éreztem magam a jövőnket illetően, ami tényleg ritkán fordul elő velem mostanság. A szexet feldolgozó tanóra izgalmai az ott dolgozók titka marad, de az nem titok, hogy a játékos összekacsintások mögött mindig komoly tartalom húzódik meg.

A legmeglepőbb mégis csak az volt, hogy ezen a napon még Roland – a tolerancia és a befogadás témáját körüljáró tantárgyunk, a Menekülő Ember felelőse – sem számolt be aktív cigányozásról és buzizásról, ami egyébként a középiskolás korú diákok egyik gyakori reakciója erre a témára.  És ez nagyon jó jel, talán a legjobb, ami egy maratoni munka futam végén velünk történhet.