Mély álomból lassan ébrednek a diákok

Szeretek a Krétakör Bázisán Eiskolát csinálni, mindig olyan érzésem van, mintha ottmaradt volna az elmúlt előadások munkájának és örömének minden érzése az asztalokban, a székekben és a falakban. Támogató erőt sugároznak a tárgyak és éltető energiától lüktetnek a színdarabok állandóan mozgó, mindig máshol felbukkanó díszletei.  Nem tudom, hogy a Csík Ferenc Gimnázium diákjai mennyit vágtak le ebből a rezgésből, de óráról órára javult a teljesítményük és rohamosan fokozódott a nyitottságuk.

A kezdetben hallgatag, óvatosan pislogó társaság fokról fokra vette birtokába a helyet, lassú oldódásukat a mostanában kifejezetten ritkán tapasztalható hihetetlen udvariasságukkal és tisztelettudó magatartásukkal tették első blikkre dekódolhatatlan kifejezés halmazzá. Nem tudtam eldönteni, hogy maradnának, vagy mennének, ha felkínálnám nekik a szabadulás lehetőségét. A tanévnyitón megszokott, potenciálisan ámokfutásba hajló igazgatói beszédet követően, villám gyorsan kialakultak a tanuló csoportok, ügyesen hozták össze a baráti, ismerősi kapcsolatok mentén a színes karszalagokkal elválasztott mini osztályaikat. Furcsa volt spontán szervezettségük és gyors feladat végrehajtási teljesítményük, de az iskolai sport tagozat sok mindenre választ kínált.

Négy tantárgyat csináltunk végig együtt, ebből kettőt az iskola, kettőt mi választottunk. Kérték a szexet és bandákat, kapták a globális bemelegítést és az élhető várost. Érdekes kombináció ez, sok a kapcsolódás és a tantárgyközi áthallás. A kezdetben hallgatag társaságok az óra végére valamiért mindig megtáltosodtak és egy nagyon ritkán jelentkező aktivitást produkáltak, nem kis örömünkre. Kérdeztek. És ez tényleg nem jellemző mostanság a diákokra. Legalábbis ebben a kifinomult formában biztosan nem. Szoktak megkérdezni ezt, azt a diákok, de ezek a fiatalok azt kérdezték, hogy konkrétan mi mit gondolunk erről vagy arról, hogyan látjuk ezt, vagy azt a problémát. A választ csendben megvárták, okosan reagáltak rá, majd megosztották egymással és egy pillanat alatt a néma csoportból egyenrangú vitapartnerek közösségét hozták létre. Okosan érveltek, de elfogadtak más érveket is, és nem végső igazságokat kerestek, hanem véleményeket ütköztettek magukban és a csoportban. Az óra végén megköszönték a közös munkát.

Furcsa volt látni néha, ahogyan álomból ébredve felfedezik a vélemény kinyilvánításának ősi jogát és reflexből ráfordulva a lehetőségre, azonnal erőt és energiát mobilizálnak hozzá magukból és a társaikból egyaránt. Gátként szakadt át többször a hallgatás fala, meséltek az életükről, az iskolai közösségükről, a gyermekként kezelt fiatalság csapdájáról és a korról, amiben élnek és a jövőről, amiben lassan és óvatosan, de hinni készek.

A tanévzárón ránézésre már egy másik csoport hallgatta tágra nyílt szemekkel az értékelésünket, mosolygó arcok és nyugodt, elgondolkodó tekintetek hevertek szanaszét a párnákon. Tapsot kaptunk és ezt nagyon szeretjük. Köszönet érte.