Az álmokon innen, a csipkén túl

Még sötét pesti hajnal volt amikor délnek vettük az irányt. Reni aprócska verdájában egy tűt sem lehetett volna leejteni, annyi volt a cuccunk. Mivel már jó előre utánanéztem Kiskunhalas történelmének és főbb nevezetességeinek, ahogyan közeledtünk és lett egyre világosabb, úgy merültem el ennek a szikár, küzdelmekkel teli tájnak a hangulatában. Kiskunhalas történelme az állandó elmúlás és a rendíthetetlen újjászületés történelme.

Kiskunhalasi szecesszió

Pusztított errefelé a tatár, a török és a labanc, állítólag itt verte szét Kinizsi Pál a valaha szebb napokat látott fekete sereget, itt égettek utoljára boszorkányt az országban és itt emelték a haza első köztéri kuruc szobrát is. Kemény kunok vére kavarog avarok, szlávok, zsidók, cigányok, bolgárok (és még ki tudja hány nép vére) a magyarokéval. Igazából nem is a magyarokéval kavarog, hanem éppen, hogy magyarrá keveredik. A századfordulón pezsgő életű, a halasi csipkét megálmodó és megvalósító polgárság mára fogyasztásra szakosodott városlakókká alakult, ugyanolyan mély álomban tapogatva a jövőt, amint azt szerte az országban bárhol, szinte kivétel nélkül megtapasztalhatjuk. Eszem ágában sincs lehúzni Kiskunhalast, ellenkezőleg: azt szeretném, ha az a sok-sok energia ami a halasi diákokban szunnyad, mihamarabb tettekké és cselekvésekké formálódna.

A Csipke Hotel

A szállás és a helyszín eddig soha nem látott formája valósult meg a halasi turnénk alkalmával, mivel mindkettő egy és ugyanazon helyszínen volt, a Csipke Hotelben. A szocialista modern építészet utolsó, már jócskán népi motívumokból is építkező szakaszának egyik eklatáns példája a Csipke Hotel, amely mára wellness és konferencia központtal is rendelkezik. A helykihasználás hihetetlenül frappáns és megnyerő formája, ahogyan a több mint száz főt befogadó terem pár perces munkával négy, egymástól hermetikusan elszigetelt teremmé alakítható, majd ugyanennyi munkával vissza bontható. A technika egyértelmű diadala a hatékony térkihasználásban

A nagyteremben a falak még a falakban vannak

A diákok a Vári Szabó István iskolából érkeztek. Az első nap az intézmény szakiskolájából, ők a kintiek, második nap a szakközépből, ők pedig a bentiek. Mivel mind a két csoport válogatott diákok serege volt, így abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy egyfajta jutalomként érezhettük magunkat. Mivel Kiskunhalas valamennyire a régióközpont szerepét is betölti, a diákok nagy része a környező településekről jár be a suliba, így mi teljesebb képet kaphattunk a környékbeliek életéről és gondolkodásáról.

Első nap az iskolában

Az első pillanattól érezhető volt, hogy az iskola legjobbjai vannak nálunk. Ügyesen vették birtokba a teret, fegyelmezettek voltak, érdeklődők és nyitottak. Szívesen beszéltek önmagukról, nem féltek kérdezni, de valahogy a vita nehezebben ment nekik. Általában vélemény-vezérek vitték a beszélgetés fonalát. Úgy tűnt, hogy sokan inkább csak sodródtak a beszélgetésben, de amikor megszólítottam valakit, hogy mondja el amit gondol, akkor általában meg volt a véleménye csak valamiért nem akarta ezt magától megosztani.

A kinti lányok

Meséltek az iskolájukról és a közösségeikről, arról, hogy milyen módon lehetne élhetőbbé tenni és arról is, hogy mi az amit megváltoztatnának benne. A kintiek kevésbé voltak elégedettek a helyzetükkel, mint a bentiek, ami jól mutatja azt, hogy milyen különbségek alakulnak ki egy intézményen belül ha azt két részre osztva, egymástól elkülönülten működtetjük.

A benti lányok

Új projektelemünk a fotózás itt is meghozta a várt sikert, jól oldotta a hangulatot, sikeresen tudtuk a beszélgetést a cselekvés irányába mozdítani, bár csak az egyik napon sikerült elérni, hogy az egyik diák ragadja meg a kamerát és készítse a felvételeket. Ezúton is köszönet érte. Forgattunk filmet mi is, és velünk is forgatott a Halasi TV.

EgészségIskola a Halasi Híradóban

Valahogy azt éreztem, hogy olyan intézmény diákjai vannak nálunk, ahol szinte lehetetlen egységes iskolai karakterológiát találni. Ez a egyik oldalról szerencsés dolog, hiszen nagyon sokféle életstílus keveredik a közösségekben, de a másik oldalról lehetnek nagy hátrányai is, hiszen csak nehezen alakul ki a közös identitás, a közös cselekvés egyik alap pillére. Találkoztam közöttük mindig nyüzsgő szervezőkkel, dacos mozgalmárokkal, bölcs védelmezőkkel és a magyart olyan szépen és kifinomultan beszélő diáklánnyal, amilyennel csak ritkán találkozik az ember. Azt hiszem, hogy a halasi diákoknak meg kell érteniük, hogy már nincs kire vagy mire várniuk.

Kiskunhalas a miénk is

Az osztályuk olyan amilyenné formálják, az iskolájuk olyan amilyenné teszik, a városuk olyan amilyennek ők akarják látni és az életükkel nekik kell kezdeniük valamit ahhoz, hogy méltó utódai legyenek közös örökségüknek, a Kiskunhalasra oly nagyon jellemző újjászületésnek. A halasi csipke már a múlté, most végre eljött az idő, hogy ez a generáció is valóra váltsa az álmait. Minden eszközük és energiájuk meg van hozzá, ideje lenne felébredni a hosszú, közös álomból.

Feco