Híreink

Kék Pont vélemény és javaslatok az Új Nemzeti Drogstratégia tervezete kapcsán

A Kék Pont Drogkonzultációs és Drogambulancia Alapítvány, mint 1996 óta működő és komplex szolgáltatásokat nyújtó közhasznú civil szervezet, feladatának tartotta, hogy a néhány hete nyilvánosságra került új nemzeti drogstratégia tervezetét áttekintse, véleményezze és annak kapcsán javaslatait megtegye. Ennek érdekében aktívan részt vettünk a stratégia társadalmi vitájának részeként meghirdetett műhely-konferenciákon is. A tervezet szövegének értelmezésekor és értékelésekor nem vizsgáltuk az új stratégiaalkotás igényének politikai környezetét. E helyen nem kívántuk a stratégiai dokumentumot, a műfaj strukturális szempontjai és nyelvi megoldásai alapján sem értékelni. Véleményünk kizárólag szervezetünk szakmai tapasztalataiból, az ellátási lánc általunk leginkább ismert állomásainak nézőpontjából született, helyenként azok szakmapolitikai vonatkozásaival kiegészítve.

Összefoglaló (rövidebb változat)

A I. „Bevezető” fejezet elnagyolt és nem nyújt hiteles képet a tudatmódosítás jelenségéről és problematikájának történeti kontextusáról. Így a bevezető rész máris féket képez a drogprobléma őszinte társadalmi diskurzusában, e nélkül pedig nincsenek meg egy józan hazai szenvedélypolitika esélyei. Azon állítás, hogy „a függők önpusztító életmódja pedig kialakította az ártalomcsökkentés gyakorlatát, amely csak a szerfogyasztás egyes hatásainak tüneti ellensúlyozását tűzi ki célul”, önmagában megkérdőjelezi az ártalomcsökkentő programok jelentőségét, amelyek jóval komplexebb célokat követnek. Valamennyi ártalomcsökkentő szolgáltatás közös célja egy olyan hosszútávon kialakítható segítői együttműködés, amelynek révén jelentősen megnőnek az egyébként nehezen, vagy egyáltalán nem elérhető kliensek kezelésbejuttatási esélyei, közegészségügyi és közbiztonsági szempontból komoly védelmet jelentve a nem fogyasztó társadalmi többségnek is. Javasoljuk a mondat törlését a szövegből.

Kiegészítésként javasoljuk hangsúlyozni a II. Előzmények, feladatok fejezetben felsorolt stratégiai feladatoknál a drogfogyasztás komplex kezelésében közvetlenül érintett szaktárcák (oktatás, egészségügyi, szociális) közös felelősségét, és azt, hogy a tervezet szorgalmazza azok céljainak és programjainak a korábbiakhoz képest jóval erőteljesebb összehangolását.

A III. „helyzetkép, helyzetértékelés” fejezetben nem világos, hogy a tervezet készítői milyen elv szerint szelektáltak az elérhető adatokból és miért nem a nyilvánosságra került legfrissebb adatokra hivatkoztak. Emellett probléma, hogy nem utal kellő hangsúllyal a designer drogok megjelenésének új kihívására. Érdemes lenne bemutatni a kábítószerrel összefüggő költségvetési kiadásokat, és az éves bontásban részletezni, a prevenciós kiadásoktól a kezelés-ellátáson át, a kínálatcsökkentésig. Hiányoljuk a felnőtt társadalmi szerfogyasztási szokások (lásd alkohol) és ezen belül különösen a szülői attitűd-és magatartásformák mintaértékű hatásainak hangsúlyozását. A drogfogyasztásról szóló nyílt társadalmi diskurzus csak egy olyan környezetben képzelhető el, amelyben a szülői generációk körében is megtörténik a problémával való őszinte szembenézés. Javasoljuk egy, a drogstratégia szellemiségével egységes szemléletet tükröző nemzeti alkoholstratégia megalkotását, mert enélkül a képviselt szenvedélypolitikai célkitűzések hiteltelenek lesznek.

Az V. „Alapértékek és célok” fejezet magállapításai túl általánosak és elnagyoltak, javasoljuk a fejezet újraírását, konkrét, a későbbi megvalósítást kísérő monitorozások során egyértelműen mérhető célok megnevezésével. Különösen problematikusnak tartjuk azt a megállapítást, amely szerint „a droghasználat erkölcsi alapon is megítélhető és elutasítható”, mert nem kívánjuk a fogyasztókat tovább stigmatizálni. Ha a stratégia hozzá szeretne járulni, hogy a rejtőzködő és problémás szerfogyasztók eljussanak a kezelő-ellátó rendszer megfelelő intézményeibe, hogy az addiktológiai ellátásfejlesztés tudományos bizonyítékokon alapuljon, és hogy a tudatmódosítás kérdését sokszor hiszterizáló médiahangvétel is változzon, akkor kérjük ennek a fenti mondatnak a kivételét a szövegből.

A célkitűzések között található, a helyi kábítószerügyi fórumok átalakítására vonatkozó elvárásban nem kap hangsúlyt, hogy a KEF-ek, deklarált feladatuk minőségi elvégzésében jellemzően eddig sem a civil szakmai szándék hiánya, hanem sokkal inkább az önkormányzatokkal folytatott együttműködés nehézségei és az elégtelen helyi önkormányzati források voltak az akadályok.

Üdvözöljük a megelőző programok minőségbiztosítására, a programok akkreditálására vonatkozó elvárásokat, de annak hangsúlyozását várjuk, hogy célkitűzésként ösztönzendők a külső szakmai szolgáltatókkal kötendő, az iskola saját egészségstratégiáját megvalósító hosszútávú együttműködések. Megítélésünk szerint az iskolai univerzális prevenciós programok ügye az, ami a legnagyobb változtatásokat igényli a megelőzési szintek közül, ezért a tervezetből erre vonatkozólag kiolvasható szándékokat alapvetően támogatjuk. A jelenlegi rendszer sajnos még mindig kedvez a drogmegelőző programok adhoc megjelenéseinek, sokszor erősen kétségbe vonható hatékonysággal.

A kortárscsoportok, ifjúsági színterek pontnál a tervezet utal a biztonságosabb szórakozás feltételeinek megteremtésére, azonban nagyon egyoldalúan és hiányosan, kizárólag a szórakozóhely-üzemeltetők jogszabályi és a kínálatcsökkentés felelősségéről beszél. Javasoljuk, hogy a stratégia, a zenés-táncos szórakozóhelyek színtereinél emelje ki a szórakozás biztonságosabbá tételét célzó prevenciós és ártalomcsökkentő programok jelentőségét, továbbá, hogy ennek tárgyalásánál a stratégia készítői vegyék figyelembe a TÁMOP 5.4.1. kiemelt projekt, kábítószerügyi pillérének, addiktológiai ellátások fejlesztése keretében született Módszertani levél ajánlásait.

A VII. „Kezelés, ellátás, felépülés” fejezetben  a szermentesség célja irreális, utópisztikus és szakmailag nem támogatható ajánlás, amennyiben a tervezet absztinencia –orientált programokban gondolkodva, nem differenciál a különböző klienscsoportok megszólíthatósága között. Az ellátási lánc első állomásaként értelmezhető, a még aktív szerhasználókkal találkozó ártalomcsökkentő programok hiánypótló szerepének hangsúlyozása kimaradt, ezért javasoljuk az ártalomcsökkentő és alacsonyküszöbű programok nevesítését és azok szerepének ismertetését a felépülés rendszerében. A tervezet nem elég konkrét az addiktológiai ellátórendszer fejlesztéseinek feladataiban, javasoljuk az elérni kívánt mérhető eredmények pontosabb meghatározását a későbbi monitorozás számára.

Mint ahogy minden drogpolitikai eszköz esetében, a kínálatcsökkentés esetében is rendkívül fontos vizsgálni a hatékonyságot, azonban a stratégia jelenlegi tervezete a kínálatcsökkentéssel kapcsolatban egyáltalán nem említi ezt. Érdemes lenne a feladatok között megfogalmazni a kínálatcsökkentés esetében is a hatékonyság, költséghatékonyság vizsgálatát, hogy a következő drogstratégia kidolgozásakor ezek ismeretében lehessen a kínálatcsökkentés terén hangsúlyokat, feladatokat megfogalmazni.

A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság átalakításával, illetve a Társadalmi Drogmegelőzési Konzultációs rendszerrel kapcsolatban szívesen látnánk pontosabban az irányokat, részleteket, hiszen a KKB, eredeti szándékai szerint a kormány legmagasabb szintű tanácsadó szerve. Különösen fontos lenne látni, hogy hogyan lehet majd ebben a rendszerben a szigorúan vett szakmai szempontokat érvényesíteni, ha a legnagyobb ernyőszervezetek képviselői  a KKB-ból kikerülnek. Amennyiben a drogjelenség nyílt társadalmi diskurzusát kívánja a stratégia ezzel az új rendszerrel kiterjeszteni, úgy javasoljuk, hogy azt a meglévő KKB mellett, azzal szoros együttműködésben, de ne a KKB tagság változtatásával együtt kezdeményezze.

A finanszírozás kapcsán érdemes lenne tisztázni, hogy a stratégia megalkotói számára pontosan mik azok a „jelenlegi működészavarok” amelyek miatt „elengedhetetlen a finanszírozás jelenlegi keretrendszerének átalakítása”, mert úgy tisztábban láthatnánk, hogy milyen irányba tervezik a stratégia megalkotói átalakítani a finanszírozás rendszerét.

A kutatások hangsúlyozása az erőforrások kapcsán nagyon lényeges, hiszen az erőforrások hatékony felhasználása csak akkor lehetséges, ha a rendelkezésre álló erőforrásokat az elérhető tények és bizonyítékok alapján az adott problémát leghatékonyabban megcélzó módszerekre fordítjuk. Éppen ezért érdemes lenne megfelelő forrást biztosítani arra is, hogy a területen dolgozó szervezetek hatékonyság és eredményesség vizsgálatokat tudjanak elvégezni saját programjaikkal kapcsolatban.

Az utolsó fejezetben többször is megemlíti a stratégia a roma kisebbséget. Ezzel kapcsolatban fontos lenne tisztázni, hogy pontosan miért tartják sajátos problémának a romák szerhasználatát, mennyiben speciális a romák számára nyújtandó megelőzés és kezelés, és miért kell kiemelni önálló modulként lelki egészséggel foglalkozó képzésekben a roma kisebbséget? Elismerjük, hogy a témának lehet a mai magyar társadalomban  létjogosultsága, amennyiben az a halmozottan hátrányos helyzetű, romák által sűrűn lakott, gyakran gettó-szerű városrészek, illetve a kisvárosok, falvak roma telepeinek komplex felzárkóztatási, esélyegyenlőségi programjaival összehangolva merül fel, de annak szükségességére  a tervezet sem a helyzetértékelésben, sem itt nem utal.

Részletes véleményünk és további javaslataink itt olvashatók el.