Nyomravezetői díj az iskolai prevenció megtalálásában segítőknek

“Nagyon sajnáljuk, de le kell mondanunk  a programot! Miután a minisztérium már hetek óta ígéri, hogy utalják a pénzt, de még semmi nem érkezett meg, nem tudjuk vállalni a kockázatát, hogy esetleg Önöknek nem tudunk majd fizetni, és halogatni sem tudjuk tovább a szervezést, nyakunkon a tanév vége, az osztálykirándulások, ki sem látszunk a feladatokból…”– hívott fel minket ezzel egy budapesti általános iskola tanára, értesítve arról, hogy a már régen közösen megtervezett, majd megpályázott, majd   “előfinaszírozott” támogatással meg is nyert iskolai prevenciós programunk ezennel lefújva.

Hát igen, túl szép lett volna, túl jól, már-már utópisztikusan is indult ez az együttműködés! Pontosan úgy, ahogyan az a (kék pontos) nagy könyvben elő van írva. Kb. két éve kaptunk egy telefont, hogy az iskola szeretne egy prevenciós programot, aminek értelme van, ami megmozgatja a gyerekeket, szülőket, tanárokat egyaránt. Meghívtak minket magukhoz, elénk tárták nyíltan hogy mit tapasztalnak, hogy milyen félelmeik vannak, milyen kérdésekre keresik  a válaszokat és az eszközöket. Beszéltek például őszintén arról, hogy keveset tudnak maguk is a drogfogyasztásról, hogy a szülőket nagyon nehéz elérni, pedig a példamutatás nélkül miben is bízhatunk? Hogy a gyerekek nagy része hátrányos helyzetű családban nő fel, és hogy az otthoni állapotok miatt sokan szívesebben vannak délután is  a suliban, ezért borzasztó erős igényük van a jó programokra! Együtt ültünk az igazgatónő irodájában, két tanár, a gyermekvédelmi felelős, és mi. Az ismerkedést hosszú levelezés követte, majd  megállapodtunk abban, hogy amint lehet, közösen pályázunk is egy jól kitalált, komplex programra! Végül az iskola, a  2011 augusztusában, kifejezetten az oktatási intézmények számára  megjelent (és a korábbi évek gyakorlatával szemben több hónapos csúszással kiírt) minisztériumi pályázaton el is indult  prevenciós program-tervével, amelyet a kiírás szerint már akár  szeptembertől kezdhetett volna. Ez persze már önmagában  is azt feltételezi, hogy az iskolának van mersze ekkorát álmodni, vagyis tutira bízik abban hogy nyer, vagy/és van pár százezer ft-os, esetleg milliós megtakarítása a bankszámláján, amit erre a célra meg tud előlegezni/kockáztatni, hiszen a döntés még váratott magára, a tanév viszont nem. Végül, ez év elején megjött az értesítés, hurrá, nyert az iskola, hamarosan lesz szerződés, meg pénz is – kevesebb ugyan, de örülünk annak is –  kötelező pályázati módosítás, újratervezés, majd ismét várakozás a startra. Az eredeti pályázati futamidő május 15-ig tartott volna, azt később, április végén, érvényes szerződéskötések híján a minisztérium kitolta június 30-ra.  Tanítás vége június 15, előtte májusban már minden iskola tudja, hogy az amúgy is kötelező szülői értekezleteken, tantárgyi összegzéseken, osztálykirándulásokon túli kiegészítő  programoknak pont annyi az esélye, mint  telt házas teaháznak a sulibuli helyett.  Mostanra viszont feladták, erejük és kedvük arra maradt még, hogy a szintén kötelező elektronikus lemondást megtegyék, a programot bizonytalan ideig elhalasszák és  erről az együttműködő partnereiket értesítsék. Sajnáltuk nagyon hogy így alakult, mert minden ilyen nyitott iskolai közeg alkalmas az izgalmas “kísérletekre”, ahol magunk is  feszegethetjük   módszertani határainkat, ahol valóban  örömprogram a “megelőző” címke esemény. Ugyanakkor hálásak is voltunk a döntésükért, hogy nem jöttek helyette megumbuldált ötletek, hogy méltánytalanul lebutított formában csináljunk már valamit prevenció címen, amit fel lehet mutatni az önkormányzat felé, meg a minisztérium fele is le lehetne papírozni, hogy ne tűnjenenk hálátlanoknak.

Az ún. iskolai prevenció nem könnyen letudható feladat és folyamat.  Ideális esetben az iskolai prevenciós munka egy iskolai egészségprogram, vagy helyi, közösségi drogstratégia mentén folyik. Működik a jelzőrendszer ( osztályfőnök, iskolai szociális munkás, iskola pszichológus, gyermekvédelmi szakember, esetleg helyi drogügyi koordinátor), ismertek és világosak  mindenki számára a keretek és a szabályok, a házirend ide vonatkozó részei, és a szabályok megsértésével járó következmények is , a gyerekek, tanárok és szülők minden támogatást megkapnak felelős döntéseikhez. Felvállalható, hogy nem érthet mindenki mindenhez, de megtalálják a megfelelő szakmai szolgáltatókat. Az órai keret egy lehetőség, de van esély délutáni szakkörökre, tanári képzéseken, szülői tájékoztatókon és konzultációkon való részvételre. A támogató, bizalomra és együttműködésre építő légkör adott és nem vágyálom. A sokak számára utópisztikusnak tűnő elképzelések hosszú távon gyümölcsözőek, vagyis ahol a fentiek adottak, az  nem szeplőtlenséget, de védelmet jelent. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hiszen magunk is hallunk országgyűlési képviselőket prevenciós kezdeményezésként arról beszélni, hogy az iskolai egészségügyi vizsgálatok között kötelezővé kellene tenni a vizelet-tesztet! És futnak be hozzánk is felkérések arról, hogy “el kéne jönni hozzánk és jól ráijeszteni a srácokra”. Utóbbira ott  a jól bevált papírzacskó-pukkasztás, itt egy kicsit nagyobb a tét. Saját prevenciós programjaink a tudatosság, a mértékletesség és a hasznosság központi értékeinek hangsúlyozása és tiszteletben tartása szerint születnek, és tapasztalataink szerint a szakmai patnerszervezeteink  is hasonló szellemben dolgoznak, vagy dolgoznának, ha hagynák és támogatnák őket…

Kb. 2 hónapja, egy akkreditáció alatt lévő, pedagógusoknak szóló képzésünk apropóján, ár-képzési dilemmába kerülve, reprezentatívnak nem nevezhető házi piackutatást végeztünk, általunk ismert és  prevenciós programokat is végző szervezetek körében. Négy, nagymultú szervezetet fővárosi, kettőt vidéki városban hívtuk fel, egy kivétellel valamennyien a Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetségének tagjai. Az eredmény elég elkeserítő volt: a szervezetek által ismert iskolákban esetlegesen csinálnak jelenleg prevenciót, jobbára személyes ismeretség révén, és általában leginkább akkor, amikor tűzoltás jelleggel, “gyertek ki, mert füveznek”, vagy “berugtak a diákok az osztálykiránduláson, most mi legyen” címmel jön a megkeresés. Az órai prevenciós foglalkozásokat 1 vagy párban dolgozó 2 képzett, diplomás szakember végzi. Az átlagos óradíjak bruttó 2-3 ezer Ft között mozognak, ha fizetős a program. Sokszor nem az, mégis vállalják a civilek, mondván a kapcsolat többet nyom a latba és ne csinálja olyan, aki többet árt, mint használ. Ha a megvalósító civil szervezet pályázatból finaszírozza  a programot, akkor a sulinak nem kerül semmibe, de a pályázó  szervezetnek jellemzően nincs túl sok ilyen alkalomra lehetősége, hiszen a neki  valamennyi működési, (rezsi, szakmai koordinátori, szervezési) költséget is fedeznie kell az elnyert pénzből. A Kék Pontnál is így van a budapesti lehetőségek esetében. Prevenciós munkacsoportunkból csak  a  szakmai koordinátor kap fizetést ezen a címen, a team többi tagja változó, de a kollégáknak mindig az aktuális anyagi kiszolgáltatottságunk mértékétől függően tudunk  (NEFMI támogatás) vagy nem tudunk plusz honoráriumot kínálni  prevenciós munkájukért. Saját programként a  vidéki EgészségIskolákat, a Magyar Telekom partnerségi együttműködésének köszönhetően, évi 10 alkalommal ingyen tudjuk kínálni. Szintén nem mély kutatómunka alapján, de  nemrégiben egy budapesti kerület összes iskoláját megkerestük azzal  a kéréssel, tájékoztassank minket arról, hogy milyen prevenciós tevékenység folyik náluk. Néhány intézményben semmilyen, többüknél ad hoc jellegű akciók vannak, a legtöbbnél pedig a rendőrségi DADA program vagy a narconon végez, papírforma szerint, drogmegelőző munkát. A rendőrségi DADA ingyenes, ami érthető módon nagy vonzerővel bír, ugyanakkor ha kizárólag ez  a program van jelen az iskolában, akkor a drogfogasztás jelensége csak mint hatósági kérdés, a legalitás-illegalitás problematikája felől jelenik meg, mellőzve annak bio-pszicho-szociális vonatkozásait. A narconon, látszólag szintén ingyen házhoz jön, és hatékony marketingjüknek hála, a megrendelők gyakorta nem is tudják, hogy a drogmentességet hirdető szcientológiai egyház áll mögöttük. (Drogmentes Magyarországért Mozgalom) Azon túl, hogy a szcientológusok tudománytalan nézeteket hirdetnek (pl. elrettentésen alapuló prevencióval, több mint gyanús „leszoktató kúrákkal”), más problémák is vannak  működésükkel kapcsolatban. Szervezetileg behálózzák a hozzájuk fordulókat és nemritkán zsarolás árán érik el, hogy a többszázezer Ft-os tanfolyamaikat és kiadványaikat a gyanútlan áldozatok megvásárolják. Erről részletesebben pl. itt, ill. a Magyar Addiktológiai Társaság és az Ártalomcsökkentők Szakmai Egyesületének egyik  közös, 2008-as sajtóközleménye itt olvasható. Legutóbbi 1% -os kampányfilmjük éppen kering a facebookon, amely ha tetszik, közben lájkolhatjuk a Drogmentes Magyarországért Maratont is rögtön, s melynek tanulsága nagyjából az, hogy fogd össze a gyerek haját a suliba indulva, mert különben idősebb, kopaszodó férfiakkal fog kétes színű koktélokat iszogatni, ki tudja milyen, erkölcstelen helyeken! A felelős  szakmai szervezetek semmiféle kapcsolatot nem tartanak a szcientológiai szervezetekkel.

A jelenleg érvényben lévő, sőt még  az ismert és  véglegesnek szánt, de még el nem fogadott Nemzeti Drogstratégiai (2011-2020) dokumentum tervezet is szorgalmazza az iskolai prevenciót, mint kiemelt színteret. Csak hogy a finaszírozást kell kinek-kinek valahogyan  másként megoldania a jövőben, ahogyan azt Müller Éva, Nemzeti Drogkoordinátor (NEFMI) is kilátásba helyezte a négy nagy hazai civil szakmai ernyőszervezet  által április 27-én megrendezett, “Hogyan tovább drogpolitika? – 2012” c.  szakmai fórumon. A koordinátor elmondta hogy idén, az ismert költségvetési forrásokra való tekintettel – alig több, mint 200 millió Ft jut  hazai kábítószerügyi pályázatokra összesen, prevencióra, kezelés-terápiára és  ártalomcsökkentésre együtt – nem írnak ki a  minisztériumi pályázatok között kifejezetten iskolai prevenciós programokat támogató kábítószerügyi pályázatokat, de helyettük érdemes figyelemmel kisérni a hamarosan megjelenő, e témájú és célcsoportú uniós pályázatokat (TÁMOP). Azok  számos lehetőséghez juttathatják majd a jól pályázó iskolákat, civil szakmai szolgáltatókat. Tekintettel arra, hogy május vége van, és június 15-én végetér a tanév, már csak az a kérdés, hogy ha nyáron jelennek meg a várva várt kiírások, akkor vajon kivel lehet majd az oktatási intézményekben egyeztetni, együttműködni, mert aki írt már TÁMOP pályázatot, azért az jól tudja, hogy az nem egy jól kitöltött adatlapot kíván meg tőlünk…

Ettől függetlenül optimizmusunk töretlen: aki tud jól, és nem csak ad hoc módon működő iskolai prevenciós programokról, írja ide nekünk, minden nyomravezetőt megajándékozunk egy felbecsülhetetlen értékű mértékletes matricával!

Addig is, mivel úgyis jön a hétvége, hadd ajánljunk kék pontos videót előtte, a mértékletes alkoholfogyasztás szellemében!

(Barna Erika)