Cikkeink

Ébred már a tiszavirág Szolnokon


Bár az épülő Tiszavirág kerékpáros híd munkálatait nem tudtuk közelebbről megnézni, a szolnoki megjelenésünk vélhetően nem múlik el nyomtalanul. Nem először járok olyan vidéki városban, amelynek adottságai messze túlhaladják a jelenlegi kihasználtság határait, de Szolnok volt az első, ahol mindez konkrét formákban is előjött. Több cikkel ezelőtt boldogan adtam hírt arról, hogy a városban kerékpáros híd épül, így nagy várakozásokkal tekintettem a fiatal lakókkal való találkozásra, büszkeségtől dagadó melleket és ragyogó tekinteteket látva magam előtt. Hát nem egészen ez történt.

Mivel az eiskola megjelenését előzetes konzultáció előzte meg, így két tantárgyat az iskola választott, kettőt pedig mi. Becsomagoltuk a szexet, a drogot, a kritikát és vásárlók hadát. Utólag már látom, az Élhető Várost is kellett volna vinnünk. A diákok a Tiszaparti Humán Gimnázium tanulói voltak, az EgészségIskolát pedig a remek adottságokkal és profi szervezőkkel megáldott  Tisza pArt Moziterületén építettük fel.

Okos, nagyon jól nevelt fiatalok, igazi gimnazisták, a jövő potenciális döntéshozói jöttek el hozzánk. Olyan arcok, akik könnyen kommunikálnak, sokat tanulnak és mindig nyitottak az újra és a jóra. A szünetekben és az órák alatt csendesen viselkedtek, de sokat kérdeztek és nagyon figyeltek egymásra. A beszélgetések alatt lassan kezdett kibontakozni előttem a város és a fiatalok viszonya. Többen beszámoltak arról, hogy nem szeretik a várost, nehéz benne élni és szórakozni, a kedvelt helyeket bezárják és újat nyitnak helyettük, amelyeket aztán ismét bezárnak, majd újra kinyitnak. A kerékpárosokat a terekről gyakran elzavarják, mert hangosak és tönkreteszik a burkolatot, az utcabútorokat pedig olyan kiegészítőkkel látják el, ami megakadályozza a köztéri BMX-es kultúra kibontakozását. Számtalan olyan példával éltek, ami arra utalt, hogy a városi élet alakításának inkább elszenvedői, sem mint alakítói és élvezői. Szerencsére pozitív példa is előkerült. Megtudtuk, hogy fiatalok egy csoportja egyesületet hozott létre az utcai kerékpározás legitimitásának és szervezettségének elősegítésére, ami igazán előremutató kezdeményezés.

Igazából nekem a legmegdöbbentőbb talán az volt, amikor valaki az épülő híd legitimitását kérdőjelezte meg azzal az érvvel operálva, hogy minek nekünk ilyen drága híd, úgyis csak pár kerékpáros akar majd átmenni rajta. Biztos vagyok benne, hogy nem komolyan gondolta, csupán valami szomorúság érzése keltette dac munkált benne erősen, mert miután elmondtam, hogy ha Budapesten épülne ilyen híd, akkor mi pestiek lennénk a világ a legboldogabb emberei, akkor pillanatok alatt megcsillant a szemében a büszke szolnoki polgár pillantása. Talán ez volt az a pont, ami hirtelen beindította a többiek gondolkodását is.

Tudni akarták, hogy mi az, amitől mi annyira szeretjük a városunk és miért beszélünk róla úgy, mint a saját otthonunkról. Villám gyorsan megértették, hogy az ő városuk is olyan, amilyenné ők maguk teszik. Nem szabad várni arra, hogy majd megkapják az élhető város kulcsait, hanem maguknak kell elkezdeni az építkezést és a szervezkedést. Vegyék vissza a tereiket, írjanak levelet, alkossanak csoportokat, fejezzék ki a véleményüket és erősítsék meg a saját szolnoki identitásuk. Azt szerettük volna, ha átérzik a saját életükben betöltött felelősségüket és felismerik hihetetlen erejüket a közös jövőnk építésében, ezért minden órán és szünetben csavaroztunk picit ezeken az alkatrészeken.

A tanévzárón már többen is megfogalmazták a nap tanulságaként, hogy eljött végre az idő arra, hogy az életük és a városuk alakítását saját kezükbe vegyék, mert ha ezt nem teszik meg ők, akkor csak passzív lakosok lesznek, nem pedig városukra büszke szolnoki polgárok.

Szeretjük ezt hallani, nekünk is nagyon sok erőt ad a további építéshez.