Cikkeink

A nyíregyházi csoda – EgészségIskola április 15-16-án

Valahol azt olvastam a csodákkal kapcsolatban, hogy egy dolog hinni benne és egy másik dolog várni is azt. Jómagam hiszek ugyan a csodákban, de azért szeretem meggyorsítani azok bekövetkeztét és nem vagyok rest felismerni sem azt, ha épp átélni van szerencsém. Amikor az EgészségIskolával Nyíregyháza felé vettük az irányt, még nem gondoltam, hogy itt talál majd rám az utóbbi évek egyik legsikeresebb és legtöbb apró csodát rejtő EgészségIskola – élménye.Tájékozódva a megrendelő iskola sajátosságairól (hátrányos helyzetűek bázis iskolája), négy tantárgyat csomagoltuk be a programba. Vittünk börtönbe zárt szabadságot (veszélyes elemek modul), bolygót megmentő erőszakmentes lázadást (globális belemelegítés modul), pár menekülő lelket (migrációs modul) és némi szexuális tartalmat (nemiségem története modul).

Mindkét napon nagyjából negyven, javarészt 14-18 éves diákkal nyitottuk meg a tanévet, ami az első pillanattól igen vidámnak ígérkezett. Mivel felbukkanásom után pár pillanattal már tisztáznom kellett, hogy olasz zászlóval díszített kerékpáros sapkám nem a Magyar Gárdához köt, hanem a pesti kerékpáros világhoz, már éreztem, hogy végre találtunk pár olyan srácot, aki nem fél kérdezni, ha kíváncsi valamire. A kezdeti bizalmatlanság a tanévnyitó után egy pillanat alatt eloszlott és mi boldogan ráhasalhattunk a tanítva tanulás jóleső hullámaira. A diákok beszélgetésre való nyitottsága és felnőtteket messze megszégyenítő őszintesége aranyozta be az órákat. Igazából nem kellett bevonni őket a tanulásba, mert magukat és egymást vonták be. Mindent nagy érdeklődéssel fogadtak és örömmel vették tudomásul, hogy valóban érdekel minket mindaz, amit mondani szeretnének. Ügyesen találtak középutat a jelentkezés és a bekiabálás között, a tegezésre viszonylag hamar át tudtak állni. Fegyelmező szót soha nem kellett használnunk, az együttműködési hajlandóságukat hibátlanul fordították át önfegyelmezésbe és csipkelődő ismerkedésbe. Vágták, hogy nem kajak, nem habiszti amit mondunk, ezért ők is adták a frankót, meg az őszintét – ha értitek, mire gondolok. Szinte minden órámon téma volt a cigányok és a gádzsók egymás mellett élésének napi aktualitásokat sem mellőző kérdése. Beszéltek az utóbbi években erősödő félelmeikről és sérelmeikről. Majdnem mindenkinek volt a családjában olyan, akit cigány származása miatt ért hátrányos megkülönböztetés, vagy megaláztatás. Megosztották velünk érzéseiket az iskolájukban kialakult békéről és biztonságról, és arról, hogy náluk nincs harag roma és magyar között, ami nem csak annak köszönhető, hogy több a roma! Pontosan tudják, nem a származás az, amitől valaki jó, vagy rossz emberré válik, hanem egyedül a tettei azok, amelyek meghatározzák, miként él ezen a földön. Igazi hazafiság és hazaszeretet bujkált a szavaikban, összetartást és összetartozást mutatva nekünk és egymásnak. Öröm volt látni, a körben ülők között olyan párt is, ahol cigánylány fogta a gádzsófiú kezét. Én ezt a képet lassan már elfeledni véltem, olyan régen nem láttam. Alkalmazkodva a helyi elvárásokhoz és az igényekhez, minden csoportban fontosnak tartottuk megerősíteni a tartásukat, éreztetni velük, hogy mennyire fontos az, amit mondanak és az, ahogyan éreznek, mert erre a békességre, kíváncsiságra és együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a mai fiatalok megváltoztassák a világ menetét. Ha ők nem teszik, akkor nem teszi meg ezt helyettük senki. Nem tudtunk mindig pontos választ adni a hogyanra, de minden órán törekedtünk arra, hogy további erőt serkentsünk bennük és felkeltsük a tudás iránti élethosszig tartó vágyat, megerősítsük az iskola és a tanulás fontosságát. A szünetekben mindent tudni akartak rólunk, bátran kérdeztek minket a munkánkkal és a családunkkal kapcsolatban, kifejezték örömüket és kritikájukat, a rövid szünet végén pedig lelkesen folytatták a tanulást. úgy repült el a tanév, mintha egy perc lett volna. A tanévzáró vidám pillanatai lehetőséget adtak arra, hogy elmondjuk nekik, milyen sokat tanultunk tőlük és cserébe mi is megtudtuk, hogy mit visznek magukkal az EgészségIskolából. Volt tizenéves diák, aki az erőszakmentességre törekvést emelte ki, mint vezérfonalat, és volt olyan tinédzser is, aki azt mondta, nagyon örül annak, hogy itt lehetett, mert szerinte a jó program nem csak a gazdagoknak, hanem mindenkinek jár.

Magasra tették a lécet a Bencs László Szakiskola tanulói. Nagyon magasra.

Dávid Ferenc koordinátor